világ közepe (2)

– Az Óperenciás tenger közepéig elviszlek, de tovább nem mehetek, vár a hegylábánál a kedvesem, sokáig nélküle nem létezem.

Az Óperenciás tenger partján ült a leány magában. Arra úszott az aranyhal, megszólítá a leányt: adnál egy korty forrásvizet, eljuttatnám a világ közepibe, régen nem ivott már édesvizet. A lány nagyot nézett, hangja bennrekedt, adott egy korty forrásvizet. Hamuban sült pogácsa is jól esne a világ közepinek, maradt még a tarisznyádban? A lány kinyitotta a tarisznyát és átnyújtotta a pogácsát. Az aranyhal bekapta.

– Hé te! Megittad a forrásvizet, lenyelted a pogácsámat, mi lesz a világ közepivel?

– A korty vizet és a pogácsádat átadtam a világ közepinek, ahogy ígértem.

– Dehogy adtad oda őket! Itt előttem lenyelted, megetted őket.

– Átadtam őket az én világom közepinek. A férfi világának közepe a gyomrában van.

Megjelent egy másik aranyhal fej a víz színén: Szervusz leány! Mit keresel te itt a világ közepét kereső lányok szigetén?

– Sziget? Világ közepét kereső lányok szigete? Hol tett ki engem a hőlégballon?

– A világ közepét kereső lányok szigetén. Itt vagy, megérkeztél.

– A világ közepét kereső lányok szigetén? Ez a világ közepe?

– Nem, ez nem a világ közepe. Ez a világ közepét kereső lányok szigete. Mindegyik addig marad itt, amíg meg nem leli az ő világa közepit.

– De hisz azt keresem!

– Aha. … Volt barátod?

– Igen.

– Azt mondta, legyetek inkább barátok?

– Igen.

– Igyekeztél mindent a kedvére tenni? Nyeltél és lemondtál csak, hogy úgy legyen, ahogy ő akarja, s egyszer majd elvesz feleségül?

– Igen.

– Megszakította veled a kapcsolatot, mert nincs kit szeressen, kire felnézzen, kihez alakuljon boldogsága megtartásában?

– Miket nem mondasz?

– Eljött veled a barátnőd?

– Nem.

– Szereti a kedvesét, mert mellette lehet a világ közepén.

– Hogy hogy? Kérlek, lassabban, mondd még egyszer!

– A szomszéd lány mellett a kedvese lehet a világ közepe.

– Nem értem.

– Minden emberben benne van a világ közepe, az ő világa közepe. Ezt csak akkor érzi, ha egy másik ember tükrében nézheti.

– Nem értem.

– Az ember egyedül nem ember. Mindig egy másik embertől lesz emberszerepe. A világ közepe mindenkiben benne van, de ennek nincs jelentősége addig, amíg meg nem látja magát egy másik ember szerelmében.

– Én szerettem és szeretem a barátomat. Mindent megtettem érte.

– Ezt senki és ő sem kérte. Szerelmed és személyiséged napról napra kisebb lett a neki mindent megtettél megfelelésben. Akibe a barátod szerelmes lett, lassan felolvadt, lemondva azokról a jellemzőiről, amikben a barátod megtalálta a boldogságát és a világ közepén érezhette magát.

– Mi van a barátnőmmel? Ő nem tudja, hol van a világ közepe, kedvesét mégsem hagyta ott?

Leave a Reply