Nóra levele

Először is elnézést kérek Pétertől és a többiektől. Sok mindenért kellene, de csak sorban. El kell ismerjem igazuk volt. Péter folyamatosan mondta, milyen kérdéseket tegyek fel, de nem kérdeztem, nem bírtam megtenni. A többiek is javasolták és mélyen él emlékemben érdeklődő és csodálkozó tekintetük. Bátorságot merítettem a keddi beszélgetésből és szerda reggel hívtam, kérdeztem, csütörtökön kávézhatunk-e munka után. Visszakérdezett, lehetne szerdán? Izgultam, belementem, jobb ezzel nem várni, éreztem, fogy az a kicsi bátorságom, amit összeszedtem kedden.

Nagyon izgultam, mondanom sem kell és azonnal rátértem a lényegre. Kértem, meséljen a házasságáról. Meglepődött. Egyik ámulatból a másikba estem miközben hallgattam őszinte kitárulkozását. Nagyon hálás volt Ő, hogy végre elmesélhette valakinek, még a szüleinek sem merte.

Hétfőn indulunk Horvátországba. Ideje, hogy jobban megismerjük egymást! Jaj, nagyon boldog vagyok! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Életem legnagyobb szerelmével megyek a Paradicsomba?! A férfivel, aki nélkül már nem létezem.

Kérem Pétert, kérjen a többiektől elnézést! Jövő kedden szeretnék jönni. Péter! Folytassuk a csoportot!

Leave a Reply